Szűz vadhús módján

A korabeli receptek között bóklászva, az ember egy pillanatra elcsábul a vadhúsra, még akkor is ha csak majdnem… A recept rafináltan egyszerű. Szerintem ennyitől még nem lesz vadhús a szűzből, azonban egy különlegesen finom húsételt kapunk.

Hozzávalók:

- 2 szép darab szűzpecsenye (Báránygerincet használtam, a sertésszűz azonban könnyebben beszerezhető, ezért itt már így írom.)

- 1 fej vöröshagyma

- 3-4 babérlevél

- 1 dl fehérborecet

- 6 db borókabogyó

- 1 szál petrezselyemgyökér

- 15 szem egész feketebors

- só

- olívaolaj

Mártáshoz:

- 1 evőkanál liszt

- rózsabors

- 1 dl fehérbor

Elkészítése:

Először a forró marinádot készítettem el. 1 liter vízhez adtam a fehérborecetet, vöröshagymát, babért, borókát, gyökeret, sót és szemes borsot. Felforraltam és 15 percig főztem. Levettem a tűzről és belehelyeztem a szűzpecsenyéket. 1-1,5 óráig hagytam a lében, majd kivettem és papírtörlővel megszárítottam. Sóval és borssal fűszereztem.

Serpenyőben kevés olívaolajon a szűz minden oldalát pirosra sütöttem, oldalanként ez 3-4 percet vesz igénybe. A húsokat kivettem és a sütéshez használt serpenyőben folyamatosan keverve kevés lisztet pirítottam, majd fehérborral és kevés vízzel (1 dl) öntöttem fel. Rózsaborsot adtam hozzá és addig főztem, amíg kissé besűrűsödött.

A húst szeletekre vágva mártással, burgonyapürével és leveles tésztában sült zöldbabbal tálaltam.

Forrás: Dobos C. József, 1881.