Augusztus vége nem kis kihívást tartogatott a számomra: unokatestvérem kért meg, hogy süssem meg az esküvői tortáját. Elegáns, hófehér tortát kért rózsákkal. A hízelgő kérés egyrészt melengette a szívemet és nagyon jólesett a bizalma, másrészt kicsit féltem is, mi lesz ha valami balul üt ki? A kolléganőim megnyugtattak: „Ha nem sikerül, nyugodtan hozd be nekünk, bevállaljuk. Én szabin leszek, de hívjál, bejövök!” :D Na tessék, ennyit a pozitív energiáról…
Ezeket a hatalmas tortákat mindig csodálattal figyeltem, de hogy magam is nekifogok egy ekkora munkának egyszer? Őszintén? Benne volt a pakliban.
A fb-on kérdeztétek, hogy volt-e B terv? Nem volt B terv, volt viszont alapos tervezés.
Mit várunk általában egy menyasszonyi tortától? Legyen szép és finom. A tortával szemben azonban volt még egy nagyon fontos elvárásom: a stabilitás. A családom jót nevetett rajtam, amikor a tervezés fázisában közöltem, statikai problémáim vannak a tortával… Először ezt a kellett megoldanom, és mi tagadás sokat gondolkoztam rajta. Ezt a tortát szállítanunk is kell, a mi kis személyautónkkal… Felesleges minden munka, ha a végeredmény ledől… Végül az állványos megoldást tartottam a legbiztonságosabbnak, és szerencsére egy nagyon kedves cukrász ismerősöm kölcsönadta nekem az állványát.
Ízekben csokis és málnás krém volt a kérés. Csokoládés krémnek Dobos torta krémet választottuk. Családom nem kis örömére az esküvő előtti héten mini krémkóstolót tartottunk, ahol a Dobos krém osztatlan győzelmet aratott a párizsi krémmel szemben.
A következő problémám az volt, hogy hogyan fogok 34-36 cm átmérőjű piskótát sütni? Nem egyszerű egy ekkora méretű tortaformát beszerezni, és egy alkalomért felesleges beruházásnak is tartottam. Úgy döntöttem, ha már Dobos torta krém kerül az alsó rétegbe, akkor készüljenek a tésztarétegek is Dobos leírása alapján. Így sütő méretű tepsiben külön-külön sütöttem a tésztalapokat és ezekből szabtam ki a megfelelő átmérőjű köröket.
A felső rétegek nem okoztak gondot, mert ehhez klasszikus méretű 18 és 26 cm-es piskótákat sütöttem. Joghurtos tejszínes krémmel töltöttem, a rétegek közé pedig friss áfonyát, málnát és szedret tettem.
Amikor az állvány mellett döntöttem, fel kellett mérnem azt is, hogy ezt bizony ezüstszínű fém rudak tartják össze… Szépek is lehetnének, de nem azok. A tortámban pedig nagyon nem szeretném ezeket látni. A rudak eltakarását 9 cm-es mini tortákkal oldottam meg.
A torta teljes bevonata tejszínből készült. A tejszínt zselatin-fix segítségével vertem fel, így szép bevonatot sikerült felkennem. A díszítést nem terveztem meg előre, improvizáltam, ahogyan szépnek gondoltam.
A férjem egyáltalán nem aggódott a szállítás miatt, csak akkor jelentek meg ez első verítékcseppek a homlokán, amikor késő este meglátta végeredményt a hűtőben… Jesszus, ez ekkora?!
Pedig gyanakodhatott volna, amikor kértem, hogy szedje ki a hűtőből a felső polcokat… :D
Másnap reggelre kigondolta a megoldást. A torta az anyósülésre került, amit előtte hátradöntött és az ülőrészt fa polccal „kiegyenesítette”. Erre került a tepsi, rá pedig a torta. Én hátul ültem, innen próbáltam tartani. Emlékezetes út volt… De hál’ istennek épségben leszállítottuk.
A menyasszony mindenképpen rózsákat szeretett volna a tortára, egy kis egyeztetés után az élővirág mellett döntöttünk. Az élővirágoknak speciális tűzőhabot vettem, mely egy mikrofon formájú műanyag tartóba volt rögzítve. Ezt a formát általában koszorúslány virágcsokrok készítéséhez használják. Gondoltam tökéletes lesz a tortához, mert így nem kell a piskótába szúrnom a virágszárakat. A készítéskor azonban felmerült bennem, hoppá a súly… Semmiképpen nem akartam, hogy valamelyik tartó virágostól félrebillenjen, és vigye magával a fél tortát is. Szétnéztem a neten, és arra jutottam, hogy a virágokat szemrebbenés nélkül bele lehet szúrni a tortába. (Célszerű nem mérgező fajta virágot választani…) Mivel a rózsa alapvetően is az ehető virágok közé tartozik, így a szárakat rövidre vágva szúrtam bele a tortába szombaton délelőtt már a helyszínen.
Jót nevettünk, mert ott nem akarták elhinni, hogy nem cukrászdából jöttünk… Jó, jó pakolgatom itt a rózsákat, de a tortát ki sütötte? :D
Szóval a projekt megoldva, leszállítás megtörtént, fotók elkészültek. Már csak egy szállítási problémánk volt az esküvő előtt, egy jó nagy szoknyájú koszorúslány…(Kékben az én kislányom.)
Az ifjú pár és a torta első találkozása. Tetszett és ízlett. Reméltem, hogy így lesz. Kriszti és Tomi ezúton is sok boldogságot kívánok nektek!
