2011. szeptember 13., kedd

Levélen sült

Izgatta a fantáziámat ez az édesség. Nem is maga a recept –hiszen egy egyszerű palacsintatésztáról van szó-, hanem az elkészítési módja. Érdekességképpen kipróbáltam.
A korabeli szakácskönyvek a levélen sültet a „Legrégebbi magyar tésztaételek” közé sorolják. A kelkáposztalevelekre kent palacsintatésztát hajdanán kemencében sütötték, nagy mennyiségben. Zilahy Ágnes szerint 12 személyre valót el lehet készíteni 4 óra alatt, elfogyasztani 10 perc alatt.  Valószínűleg ezért is nem maradt fenn ez a munkás édesség.


 Miért éppen a palacsintának ne lenne történelme?
„A palacsinta szó kiinduló területén, Erdélyben kétféle palacsinta volt használatos még a legújabb korban is. Ujjnyi vastag parasztpalacsinta kelt tésztából és urason (urasan) készült vékony palacsinta folyékony, nem kelesztett tésztából. A vastag kelt palacsintának is mindkét oldalát sütötték zsíron, olajon serpenyőben vagy sütőkövön. Nem töltötték, lehetőleg cukorral meghintették. Az erdélyi parasztságnál a 19. század elején a vékony palacsinta is igen elterjedt volt. Serpenyőben vagy sütőkövön sütötték, az utóbbi esetben a Székelyföldön, Alsó-Fehérben kőre-leppencsnek is nevezték. A palacsinta sütő kő  lapos kerek kő (később vas), amit a tűzhelyen kövekre vagy vasháromlábra állítottak, zsiradékkal megkenték. A vastag tésztát ráfektették, a hígat öblös fakanállal rátöltötték. A sütőkőre csepegtetett tészta nevét vette át a bukovinai székelyeknél az ujjnyi vastag, kelesztett árpalepény leppalacsinta (árpapalacsinta) elnevezése. A palacsintasütő-kövek használata az 1900 körüli években Háromszéktől a Bodrog-közig a keleti magyar nyelvterületen fordult elő. Ebben az övezetben a vékony palacsinta paraszti készítése is nagy múltú sokfelé. Búza mellett árpából, vótér-ból, hajdinából és kukoricalisztből is sütötték. A Bodrogközben kövönsültnek nevezték. Ez a keleti vidék az egyetlen a magyar nyelvterületen, ahol palacsinta (vastag és vékony) a hagyományos ünnepi táplálkozásban szerepel. Háromszéken, Csíkban, Moldvában farsangi sütemény, a Székelyföldön hordták gyermekágyas asszonynak. Mellette köznapi étel is volt. A hazai szakácsművészet a palacsinta szót már 1600 körül a híg tésztából, serpenyőben, mindkét oldalán sütött vékony palacsintára foglalta le. Az úri, majd polgári konyhán folyamatosan így szerepelt. A 17. század végén még nem töltötték, a 19. század elején rendszeresen megtöltötték. Ezt a palacsintát a szűkebb Magyarországon a parasztság a polgári konyhából vette át, de csak 1900 körül. Ritka hétköznapi ételként honosodott meg náluk.” Forrás

Hozzávalók:
·         25 dkg liszt
·         1 tojás
·         3 dl tej
·         1 dl szódavíz vagy ásványvíz
·         1 csipet só
·         olaj a kenéshez
·         kelkáposztalevelek

Elkészítése:
A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát kevertem és fél óráig állni hagytam. A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A megmosott káposztalevelek torzsa részét kivágtam és szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem. Olajjal lekentem, majd rásimítottam a palacsintatésztát. 


Sütőben készre sütöttem. A levelekről még forrón lehúztam a megsült palacsintákat. Porcukorral szórva, baracklekvárral tálaltam.


26 megjegyzés:

  1. Erdélyiként, én is tanultam! Ugyancsak káposzta levélen, kemencében sült kenyeret ettem! Az ízén volt változás, a megszokott palacsintához képest?

    VálaszTörlés
  2. Eszméletlenül, különlegesen jól néz ki! Azért anno a kemencébe jó sok befért egyszerre :)

    VálaszTörlés
  3. Káposzta levélen sült kenyeret én is ettem már :) idén először életemben... Finomnak finom volt :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon érdekes, de biztosan finom lehet. Kifogom próbálni.
    Én még eltudom képzelni, sós változatban a káposzta levéllel együtt, köretnek tálalva.:)

    VálaszTörlés
  5. Messzemenően jól néz ki és részemről tanulságos volt a történet is! köszi:)

    VálaszTörlés
  6. Ezt élvezettel olvastam! Már hallottam ezt az elnevezést, de nem tudtam, hogy a palacsintát takarja. Nagymamám a kenyeret sütötte káposztalevélen, de a palacsinta vason sült, a tűzhelyen.

    VálaszTörlés
  7. Érdekes tálalása a palacsintának. Ízén éreztétek a káposztát?
    Én még úgy is el tudnám képzelni, hogy ha lenne a tésztájában egy kis reszelt káposzta is (persze cukor nélkül - báááár, a káposztás tésztát is ehetjük borssal és cukorral is).

    VálaszTörlés
  8. Nagyon különleges elkészítési mód:) De nekem való, mert sütőben lehet sütni a palacsintát.

    VálaszTörlés
  9. Meghoztad a kedvem egy kis palacsintához, azt hiszem, marad a szokásos, de mennyi érdekesség!

    VálaszTörlés
  10. Nagyon érdekes ez a történet! Imádom a palacsintát :D Eltért valamennyiben az íze a hagyományostól?

    VálaszTörlés
  11. Ezt én is elkészítettem Zilahy Ágnes nyomán, de sós változatban, tejföllel csodafinom volt, átvette a káposztalapi ízét, mint a házikenyér. A tesóm édesen is elkészítette, ő is azt mondta, úgy is nagyon finom.

    VálaszTörlés
  12. Tetszett a bejegyzésed a palacsintás történettel. Kíváncsi lennék az ízére, de ahogy a kommenteket olvasom valamennyire átveszi a káposzta ízét. A káposztás tésztát imádom porcukorral, úgyhogy ettől sem ijednék meg! Pláne, hogy jól néz ki!
    Amúgy én vékony palacsintapárti vagyok. :)))

    VálaszTörlés
  13. Nem semmi recept, nagyon érdekes! Milyen volt az íze?

    VálaszTörlés
  14. Nagyon guszta és milyen különleges lett a levéltől a mintázata! Az íze szerintem olyan mint a hagyományos, vagy nem?:-)

    VálaszTörlés
  15. Kedves Mindenki!
    Az íze olyan, mint a hagyományos palacsintának. Mivel olajjal voltak kenve a káposztalevelek, így a káposzta ízét csak nagyon enyhén lehetett érezni. Ahhoz, hogy működjön a mutatvány, vastagabban kellett kennem a tésztát, ezért nekem nem annyira tetszett a végeredmény. Jobban szeretem a vékony palacsintát. Ezt a változatot valóban csak érdekességképpen próbáltam ki.

    Kati, a te levélen sültedet is megnéztem, nagyon guszta lett. Sósan sem rossz ötlet. :))))

    VálaszTörlés
  16. Különleges és nagyon érdekes recept.. Nem is hallottam még ilyenről...Szívesen kóstolnék! Jól néz ki!!

    VálaszTörlés
  17. Áhá, nagyon cseles akkor ez a levélensült :) Van egy kis meglepetésem számodra, ránéznél a blogomra? :)

    VálaszTörlés
  18. Nagyon érdekes ez a palacsinta. A kelt palacsintát, anno nagymamám mindig rétesnek nevezte, és ugyanúgy készítette ahogy te írtad...azóta sem ettem soha, mióta már nincs közöttünk.Gyerekkoromban nagyon szerettem!

    VálaszTörlés
  19. Köszönöm szépen nektek is. Ottis, szívesen kipróbálnám az élesztős vastag palacsintát is. Lehet, hogy sort is kerítek rá. :)))

    VálaszTörlés
  20. Hihetetlen jól néz ki. Engem csak úgy hívogat. :)))

    VálaszTörlés
  21. Ottima ricetta e bellissimo blog Cara,bravissima!!:-)
    Un bacio
    Daiana

    VálaszTörlés
  22. Kíváncsi lennék az ízére...

    VálaszTörlés