Levélen sült

Izgatta a fantáziámat ez az édesség. Nem is maga a recept –hiszen egy egyszerű palacsintatésztáról van szó-, hanem az elkészítési módja. Érdekességképpen kipróbáltam.

A korabeli szakácskönyvek a levélen sültet a „Legrégebbi magyar tésztaételek” közé sorolják. A kelkáposztalevelekre kent palacsintatésztát hajdanán kemencében sütötték, nagy mennyiségben. Zilahy Ágnes szerint 12 személyre valót el lehet készíteni 4 óra alatt, elfogyasztani 10 perc alatt.  Valószínűleg ezért is nem maradt fenn ez a munkás édesség.

 Miért éppen a palacsintának ne lenne történelme?

„A palacsinta szó kiinduló területén, Erdélyben kétféle palacsinta volt használatos még a legújabb korban is. Ujjnyi vastag parasztpalacsinta kelt tésztából és urason (urasan) készült vékony palacsinta folyékony, nem kelesztett tésztából. A vastag kelt palacsintának is mindkét oldalát sütötték zsíron, olajon serpenyőben vagy sütőkövön. Nem töltötték, lehetőleg cukorral meghintették. Az erdélyi parasztságnál a 19. század elején a vékony palacsinta is igen elterjedt volt. Serpenyőben vagy sütőkövön sütötték, az utóbbi esetben a Székelyföldön, Alsó-Fehérben kőre-leppencsnek is nevezték. A palacsinta sütő kő  lapos kerek kő (később vas), amit a tűzhelyen kövekre vagy vasháromlábra állítottak, zsiradékkal megkenték. A vastag tésztát ráfektették, a hígat öblös fakanállal rátöltötték. A sütőkőre csepegtetett tészta nevét vette át a bukovinai székelyeknél az ujjnyi vastag, kelesztett árpalepény leppalacsinta (árpapalacsinta) elnevezése. A palacsintasütő-kövek használata az 1900 körüli években Háromszéktől a Bodrog-közig a keleti magyar nyelvterületen fordult elő. Ebben az övezetben a vékony palacsinta paraszti készítése is nagy múltú sokfelé. Búza mellett árpából, vótér-ból, hajdinából és kukoricalisztből is sütötték. A Bodrogközben kövönsültnek nevezték. Ez a keleti vidék az egyetlen a magyar nyelvterületen, ahol palacsinta (vastag és vékony) a hagyományos ünnepi táplálkozásban szerepel. Háromszéken, Csíkban, Moldvában farsangi sütemény, a Székelyföldön hordták gyermekágyas asszonynak. Mellette köznapi étel is volt. A hazai szakácsművészet a palacsinta szót már 1600 körül a híg tésztából, serpenyőben, mindkét oldalán sütött vékony palacsintára foglalta le. Az úri, majd polgári konyhán folyamatosan így szerepelt. A 17. század végén még nem töltötték, a 19. század elején rendszeresen megtöltötték. Ezt a palacsintát a szűkebb Magyarországon a parasztság a polgári konyhából vette át, de csak 1900 körül. Ritka hétköznapi ételként honosodott meg náluk.” Forrás

Hozzávalók:

·         25 dkg liszt

·         1 tojás

·         3 dl tej

·         1 dl szódavíz vagy ásványvíz

·         1 csipet só

·         olaj a kenéshez

·         kelkáposztalevelek

Elkészítése:

A hozzávalókból sűrű palacsintatésztát kevertem és fél óráig állni hagytam. A sütőt 200 fokra előmelegítettem. A megmosott káposztalevelek torzsa részét kivágtam és szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe fektettem. Olajjal lekentem, majd rásimítottam a palacsintatésztát. 

Sütőben készre sütöttem. A levelekről még forrón lehúztam a megsült palacsintákat. Porcukorral szórva, baracklekvárral tálaltam.