Ennek a fogásnak a főszereplője a filézett, marinált ponty, aki erre az alkalomra vajastészta-ruhát öltött. Próbáltam pontyszerű - ne legyek nagyképű, inkább halszerű - megjelenést kölcsönözni neki, de a végeredmény kicsit úgy nézett ki, mint egy szereplő a nagy ho-ho- horgászból. Az íze viszont finom lett.
A fényképezés a fél családot megmozgatta, ugyanis okozott némi nehézséget a kész „mű” egészben történő átemelése a tálcára. Ehhez a férjem hathatós segítségét vettem igénybe, akit a fiam így szólított e jeles feladatra: „Apa gyere, fényképezkedni akar a hal!”
Hozzávalók:
Tésztához:
· 25 dkg vaj
· 15 dkg finomliszt
· 15 dkg rétesliszt
· 0,5 dl víz
· 1 kávéskanál ecet
· 1 teáskanál só
Töltelékhez
· 2,5-3 kg-os ponty
· 3 tojás
· 1 zsemle
· 4-5 db babérlevél
· 1 csokor kapor
· 1 fej vöröshagyma
· ecet
· só, bors
· tej
Elkészítése:
Az első lépésként a megpucolt pontyot a férjem lefilézte, azaz két szép szeletet metszett le a gerinc és a bordák mellett. Ez alatt sóval, babérlevéllel, vöröshagymával és 1 evőkanál ecettel kb 1,5 l vizet forraltam. Pár percig főztem, majd levettem a tűzről. Ebbe a forró fűszeres lébe kerültek a pontyszeletek 20 percre. Ennyi idő alatt a hal gyakorlatilag átpárolódott.
Közben elkészítettem a tésztát: a puha vajat, lisztel és sóval elkevertem, hozzáadtam az ecetet, majd lassan adagolva a vizet. Az egészet összegyúrtam, amíg összeállt. A tésztát fóliába csomagolva 30 percre hűtőbe raktam.
Tejbe áztattam a zsemlét. A halszeleteket a marinádból kiszedtem, és a bőrt lefejtve a húst apró szálkáitól is megtisztítottam. Ez a része kicsit „pepecsnek” tűnik, de 20 perc alatt készen voltam. A halhúst a kinyomkodott zsemlével, 1 tojással, 2 tojássárgájával, aprított kaporral, sóval és borssal összedolgoztam.
A tésztát kinyújtottam, szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem. Ráhalmoztam a tölteléket és halformára igazítottam. A tésztát 5 cm ráhagyással a formát követve körbevágtam, a széleket felhajtottam. Megkentem a maradék tojásfehérjével, tésztából kialakítottam a fejét, és a farkát, a tészta pikkelyekkel pedig kopoltyútól farokig bevontam. A kész „halat” tojásfehérjével lekentem, 180 fokon 45 percig sütöttem.
Az eredeti recept szerint a tölteléket a hal gerincére kellett volna ráformázni, és ezt tésztával borítani. Én ettől eltértem, mert úgy gondoltam, hogy a szeletelést a gerinc nagyban nehezítette volna, az étel jellegét pedig nem befolyásolná.
Citrommártással tálaltam.
Forrás: Németh Zsuzsána, 1858.
Szép lett!
VálaszTörlésNem csoda, hogy "fényképészkedni akart" a hal, nagyon mutatós lett!
VálaszTörlésHihetetlen jó ez a recept, és az ötlet!!
VálaszTörlésNagyon szívesen megennék két szeletet! :)
Igényes fotó!
Tök édes duci halacska lett! Hát nem semmi mutatvány ezt elkészíteni...Szívesen megkóstolnám, mert halas vagyok! Akkor látom, nálatok is nagy kaland a fényképezés...Itthon is már majd éhen hal mindenki, mire a fiam felkiált: Jaj, anya, ne már, már megint fényképezel kaja előtt???!!! Nem tudom szerinte mikor kéne, mikor előkerül az elmosott tányér a gépből?! :O)))
VálaszTörlésZsófi, Gerdi, Barbi: Köszi, örülök, hogy tetszik nektek.
VálaszTörlésKrisz: Mutatvány, az volt...Pedig annyira próbáltam, még a hal gerincét is magam mellé tettem, hogy a formát ez alapján készítsem... Aztán, mire az összes töltelék belekerült duci lett :D
Én is szeretem a halat, és szerintem ez a tészta annyira finom lett, hogy legközelebb tengeri halszeletekkel töltve fogom elkészíteni.
Ez nagyon jó lett! :) És ötletes! :))) - E.
VálaszTörlésKöszi Emőke.
VálaszTörlés