Kásás sertéshús

„A mindennapi étkezés mellett a kásaételeknek az ünnepi asztalon is megvolt a helye. Az ilyenkor egykor hagyományos kásaételek a régebbi alapanyagból, kölesből, rizsből, és árpából készültek.

Az ünnepek közül kásaétel elsősorban a szilveszteri/újévi, valamint a lakodalmi étkezéshez kapcsolódott. Mindkét esetben beépült a szokás- és hiedelemrendbe, lezáró (kitolókása) és újrakezdő, az új szakaszra bőségvarázsló szerepben (sok kásaszem: szaporodás, sok pénz). A szilveszteri/újévi önálló kásaétel Erdély kivételével az egész magyar nyelvterületen szokásos volt még a századfordulón.

A köleskása és rizskása a parasztlakodalomban egyaránt szóba jött, ahol is egy vagy két fogás volt kásaétel. A baromfis-kása helyére az Alföldön egyre erőteljesebben juhhúsos kása került – főként kölesből – a juhtartás 19. századi fellendülésével. Mindezeket a húsos kásákat az Alföldön az szorította ki, hogy a pörkölt/paprikás hús lakodalmi étel rangjára emelkedett.

A 19. század derekáig gyakori többnapos lakodalmakban kásaételt az utolsó napon tálaltak ebédre kitolókásának, ami a vendégség végét jelezte.

Az önálló kásaétel az ünnepi étrendekről valamivel korábban tűnt el, mint a mindennapi táplálkozásból. Ez azzal magyarázható, hogy noha az ünnepi étrend a mindennapinál erősebben kötődik a hagyományos formákhoz, ugyanakkor viszont az ünnepi alkalmak az újítások bemutatására is lehetőséget adnak. A lakomazáró édes kását a lakodalomban végül is a tortafélék váltották fel. A húsos és édes kásák kiszorulásával a lakodalom esetében egy olyan étrendszerkesztés tűnt el a 20. században, amely a parasztságnál feltehetően a késő középkortól szokásos lehetett.”  Forrás.
Ma egy finom húsos köleskását hoztam. Szalonna nélkül egészségesebb lenne, de kár lenne kihagyni, amikor olyan jó!

Hozzávalók:

•    50 dkg sertéslapocka

•    6-8 dkg füstölt szalonna

•    2 közepes fej vöröshagyma

•    1 csokor petrezselyemzöld

•    25 dkg köles

•    só, bors

Elkészítése:

A sertéshúst felkockáztam. A hagymát apróra vágtam, és kevés olajon üvegesre pároltam. Hozzáadtam a sertéshúst, sóztam, borsoztam és lepirítottam. Felöntöttem annyi vízzel, hogy ellepje és takaréklángon kezdtem főzni.

A füstölt szalonnát és a vöröshagymát apró kockákra vágtam. A kölest vízzel alaposan átöblítettem. A szalonnát megpirítottam. Kiszedtem a pörcöket és ezen a szalonnazsíron kezdtem dinsztelni a hagymát. Amikor üvegesre párolódott hozzáadtam a kölest. Felöntöttem 2x mennyiségű vízzel. Aprított petrezselyemzölddel fűszereztem és addig főztem, amíg majdnem készre puhult (kb. 15-20 perc).

Amikor a sertéshús puhára párolódott, és majdnem teljesen elfőtte a levét, hozzáadagoltam a kölest és még párszor „összerottyantottam”. Friss petrezselyemzölddel és szalonnapörcökkel szórva tálaltam.

Forrás: Dobos C. József, 1881.