A magyarországi cukrászok a XIX. század közepétől kezdtek el csokoládékészítéssel foglalkozni. Magyarország legnagyobb csokoládégyárát Stühmer Frigyes hamburgi cukrászmester alapította 1868-ban Pesten. A kezdeti cukorkaüzemhez 1883-ban gőzüzemű csokoládégyárat épített, s ezzel meghonosította Magyarországon a nagyüzemi csokoládégyártást. Vevői közé tartozott Kugler Henrik cukrászmester is, aki csokoládé mártómasszát vásárolt tőle. Miután a cukrászok kezdték megismerni a csokoládémassza fémformákban történő formázását, megjelentek a piacon a különböző folyékony töltelékkel, gyümölccsel, likőrökkel készült csokoládé bonbonok.
 |
| Forrás |
Kugler Henrik 1884-ben adta át cukrászdája vezetését Gerbeaud Emilnek. Az új tulajdonos tehetségét és vállalkozó kedvét az üzlet eredményekben gazdag múltja ösztönözte. A cukrászda választékát különleges, új termékekkel bővítette. Mint chocolatier, azaz csokoládé-készítő mester, ő honosította meg Magyarországon a macskanyelvet, a csokoládédrazsét és a konyakmeggyet.
A századfordulón kiadott cukrászati receptkönyvek ugyan tesznek említést a csokoládébonbonokról, de nem tartalmazzák a konyakos meggy receptjét, így feltételezhető, hogy a receptet műhelytitokként kezelték. A konyakmeggy Gerbaud Emil halálát követően került be a kereskedelmi forgalomba, mely már abban az időben is a városi polgárság előkelő ajándékai közé tartozott.
Feltételezéseim és eddigi olvasmányaim szerint a párizsi krém (ganache) már akkor ismert volt, melyet különféle likőrökkel, borral és fűszerekkel ízesítettek. A bonbonok készítéséhez elsősorban étcsokoládét használtak. A tejcsokoládé készítésének eljárását 1876-ban Svácjban Daniel Peter dolgozta ki. A tejcsokoládé megjelenése Magyarországon csak a század végére tehető.
Külföldi kitekintésként érdekesség, hogy ebben az időben a szomszédos Ausztriában feltalálták a Mozart csokigolyót. Az osztrák találmány rögtön reprezentatív sikert aratott Paul furth Salzburger jóvoltából. Az eredeti recept szerint marcipángolyóból állt, amit főzött csokoládéba forgattak.
Források:
Akkor mégsem talált süket fülekre, amit még bonbonkészítéseid kezdetén kérdeztem tőled. Én azért bevallom, még nagyon sok írást el tudnék olvasni a korabeli édességekről.))
VálaszTörlésNincs gond az oldaladdal? Nem frissít. Se nálam, se máshol, kivéve a gyüjtőket! Csak szólok, hogy tudd, de lehet időközben beindul.
VálaszTörlésSzia Tea! Nem, nem voltam süket a kérdésedre, csak azért nem mertem ígéretet tenni, hogy posztolok majd erről is, mert akkor még nem tudtam hogyan tudom beosztani az időmet. Tudod 1 hónapja váltottam munkahelyet és a ledolgozott idő után még vár a gyereknevelés, a házimunka, és a blog. Szóval, idő tekintetében borotvaélen egyensúlyozok.
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszik a bejegyzés, próbálok még hasonlókkal jönni.
A frissítés probléma előfordult már máskor is, aztán másnapra helyrejött... Remélem most is csak szeszély... :/
Tudom, hogy sokfele vagy, plusz még az ünnepek, család, főzés, blog, PR...és valóban örülök neked, hogy itt vagy!)))De csak nyugodtan, tudod mi megvárunk! És inkább kevesebb poszt, mint kapkodás és minőségromlás...amit amúgy sem engednél meg magadnak soha!))
VálaszTörlésPetra, nagyon jó olvasni ezeket a régi műhelytitkokat, köszönet érte:) Jó, hogy szánsz időt arra is, hogy kicsit bevezess minket a gasztro történelembe:)
VálaszTörlésImádom ezt a posztot! A XIX. század nagy kedvencem volt mindig is a korszakok között! Köszi, hogy megosztottad velünk!:)
VálaszTörlésKedves vagy, hogy ilyen érdekességeket is megosztasz velünk. Megtudhatunk többet a "nagynevű" régi magyar cukrászokról.
VálaszTörlésNagyon érdekes volt, köszi! Csodállak, hogy a sűrű programod mellett még ilyen kutatásokra is marad energiád!
VálaszTörlésJó volt olvasni ezt is. Én régebbre tettem volna a csokigyártást, de megint tanultam valamit:-) Köszi!
VálaszTörlésÉrdekes bejegyzés volt, megint bővült a tudásom. :D Én már csak annyit fűznék hozzá, hogy a konyakmeggy a egyetlen és utolérhetetlen, a Mozart golyót nem szeressem! :)) Idő tekintetében pedig dettó! :DD Puszi!
VálaszTörlésTrollanyu, Tejszínhab, Marisz: Én köszönöm, hogy olvastok!
VálaszTörlésMária: Köszi, igyekszem. :)
Gerdi: Ez csak a magyar vonatkozás. Külföldön valamivel korábban kezdődött. A csokoládét sokáig csak italként ismerték, el kellet jutni addig, hogy szilárd csokoládét tudjanak a nagyközönség előtt felmutatni. A csokoládé, mint ital még korábbra tehető. Ez is megérne egy külön posztot.
Barbi: :))) Köszi. Ugye, hogy ugye? Az a fránya idő. Az olvasóid viszont meg sem érzik! Le a kalappal! :)
Szia Petra, igazán jó ötlet, hogy ilyen dolgokat is megosztasz velünk, nem baj, ha egy kis háttérinfót is kapunk, az idővel pedig mindannyian "játszunk". De ez benne a szép!
VálaszTörlésWanna, köszi. Igen, így van. :)
VálaszTörlésSzeretem ezeket a kitekintéseket, még jobb, hogy csoki a téma! ;-)
VálaszTörlés