2011. július 8., péntek

Tésztába töltött potyka

Ennek a fogásnak a főszereplője a filézett, marinált ponty, aki erre az alkalomra vajastészta-ruhát öltött. Próbáltam pontyszerű - ne legyek nagyképű, inkább halszerű - megjelenést kölcsönözni neki, de a végeredmény kicsit úgy nézett ki, mint egy szereplő a nagy ho-ho- horgászból.  Az íze viszont finom lett.
A fényképezés a fél családot megmozgatta, ugyanis okozott némi nehézséget a kész „mű” egészben történő átemelése a tálcára. Ehhez a férjem hathatós segítségét vettem igénybe, akit a fiam így szólított e jeles feladatra: „Apa gyere, fényképezkedni akar a hal!”


Hozzávalók:
Tésztához:
·        25 dkg vaj
·        15 dkg finomliszt
·        15 dkg rétesliszt
·        0,5 dl víz
·        1 kávéskanál ecet
·        1 teáskanál só
Töltelékhez
·        2,5-3 kg-os  ponty
·        3 tojás
·        1 zsemle
·        4-5 db babérlevél
·        1 csokor kapor
·        1 fej vöröshagyma
·        ecet
·        só, bors
·        tej

Elkészítése:
Az első lépésként a megpucolt pontyot a férjem lefilézte, azaz két szép szeletet metszett le a gerinc és a bordák mellett. Ez alatt sóval, babérlevéllel, vöröshagymával és 1 evőkanál ecettel kb 1,5 l vizet forraltam. Pár percig főztem, majd levettem a tűzről. Ebbe a forró fűszeres lébe kerültek a pontyszeletek 20 percre. Ennyi idő alatt a hal gyakorlatilag átpárolódott.
Közben elkészítettem a tésztát: a puha vajat, lisztel és sóval elkevertem, hozzáadtam az ecetet, majd lassan adagolva a vizet. Az egészet összegyúrtam, amíg összeállt. A tésztát fóliába csomagolva 30 percre hűtőbe raktam.
Tejbe áztattam a zsemlét. A halszeleteket a marinádból kiszedtem, és a bőrt lefejtve a húst apró szálkáitól is megtisztítottam. Ez a része kicsit „pepecsnek” tűnik, de 20 perc alatt készen voltam. A halhúst a kinyomkodott zsemlével, 1 tojással, 2 tojássárgájával, aprított kaporral, sóval és borssal összedolgoztam.
A tésztát kinyújtottam, szilikonos sütőpapírral bélelt tepsibe helyeztem. Ráhalmoztam a tölteléket és halformára igazítottam. A tésztát 5 cm ráhagyással a formát követve körbevágtam, a széleket felhajtottam. Megkentem a maradék tojásfehérjével, tésztából kialakítottam a fejét, és a farkát, a tészta pikkelyekkel pedig kopoltyútól farokig bevontam. A kész „halat” tojásfehérjével lekentem, 180 fokon 45 percig sütöttem.


Az eredeti recept szerint a tölteléket a hal gerincére kellett volna ráformázni, és ezt tésztával borítani. Én ettől eltértem, mert úgy gondoltam, hogy a szeletelést a gerinc nagyban nehezítette volna, az étel jellegét pedig nem befolyásolná.
Citrommártással tálaltam.

Forrás: Németh Zsuzsána, 1858.

7 megjegyzés:

  1. Nem csoda, hogy "fényképészkedni akart" a hal, nagyon mutatós lett!

    VálaszTörlés
  2. Hihetetlen jó ez a recept, és az ötlet!!
    Nagyon szívesen megennék két szeletet! :)
    Igényes fotó!

    VálaszTörlés
  3. Tök édes duci halacska lett! Hát nem semmi mutatvány ezt elkészíteni...Szívesen megkóstolnám, mert halas vagyok! Akkor látom, nálatok is nagy kaland a fényképezés...Itthon is már majd éhen hal mindenki, mire a fiam felkiált: Jaj, anya, ne már, már megint fényképezel kaja előtt???!!! Nem tudom szerinte mikor kéne, mikor előkerül az elmosott tányér a gépből?! :O)))

    VálaszTörlés
  4. Zsófi, Gerdi, Barbi: Köszi, örülök, hogy tetszik nektek.

    Krisz: Mutatvány, az volt...Pedig annyira próbáltam, még a hal gerincét is magam mellé tettem, hogy a formát ez alapján készítsem... Aztán, mire az összes töltelék belekerült duci lett :D
    Én is szeretem a halat, és szerintem ez a tészta annyira finom lett, hogy legközelebb tengeri halszeletekkel töltve fogom elkészíteni.

    VálaszTörlés
  5. Ez nagyon jó lett! :) És ötletes! :))) - E.

    VálaszTörlés